Jelentős esemény volt novemberben a Nemzetközi Üzleti Főiskola épületében rendezett német és magyar nyelvű konferencia.

Hosszú évekre tekint vissza a Pikler Verband Europa E.V. (Európai Pikler Egyesület) és a Magyarországi Pikler Lóczy Társaság közötti együttműködés. Közösen alapították meg és dolgozták ki a német nyelvű „Pikler pedagógus" képzést, és három évének a tanmenetét. A képzés vezetői, évente kétszer üléseznek, és az egyik ülés kapcsán egy szakmai fórumot is tartanak, ami előadásokból és egy, ezekhez kapcsolódó kiscsoportos munkából áll.

Az idei őszi ülést Budapestre tervezték, így könnyen jött az ötlet, hogy tegyük lehetővé a hazai bölcsődei szakemberek számára is a Fórumon való részvételt. Szeptemberben adtunk hírt először erről a lehetőségről, és az érdeklődés szinte azonnal óriási volt. A jelentkezéseknek végül az IBS színháztermének befogadóképessége szabott határt, így a szakmai fórumra 50 német, és 150 hazai szakember jelentkezését fogadtuk el.

Péntek délután Tardos Anna köszöntőjével kezdődött a 2 napos szakmai program, majd egy német és egy magyar előadást hangzott el.
Egy frankfurti bölcsőde vezetői (Brigitte Huisinga és Christine Pfitzenmeyer) „Hogyan lehet nyugodt játékot biztosítani vegyes korcsoportban" címmel tartottak videó felvételekkel illusztrált előadást. Nagyon szép jeleneteket láttunk arról, hogy ugyanaz a másfél év körüli kisgyerek milyen megszeppent, amikor a „nagyok" hangosan ugrándoznak, játszanak körülötte, és milyen bátran fedezi fel a környezetét, amikor egyedül van és nem zavarja senki. Jó ötleteket láttunk a tér megfelelő elrendezésére, egyszerű, mégis sok mindenre használható tárgyak vették körül a gyerekeket, akik szépen, elmélyülten játszottak.

Kelemen Jutka tartotta a magyar nyelvű előadást a bölcsődei csoportjának két, nehéz helyzetét elemezve. „ Kinek nehezebb, a gyereknek, vagy a felnőttnek?" -tette fel a kérdést Jutka előadásának alcímében. A videó felvételeket többször is megnéztük, Jutka pedig az összes szereplő szemszögéből végig gondolta, elemezte, hogy az adott helyzetben ki, mit érezhetett.
Később a kiscsoportos munka során e két előadásról, és azokban mutatott felvételekről beszélgettünk. Nehéz dolga volt a tolmácsnak, és a csoport vezetőknek is, mert az élénk vitát nem volt könnyű mederben tartani, és oda-vissza két nyelvre jól fordítani.

A szombati nap volt a hosszabb és talán a fárasztóbb.
5 előadás hangzott el, három német és két magyar nyelvű.
A német előadások közül kiemelkedően érdekes volt Monika Ali és Anja Werner berlini mozgásterapeuták előadása: „Hogyan befolyásolja Pikler Emmi pedagógiája a terápiás magatartásunkat" Monika Ali régi tisztelője Pikler főorvosasszonynak, korábbi szimpóziumokon is hallhattuk előadásait, ahol szintén arról számolt be, hogy egy egy sérült kisgyerek terápiás támogatása során hogyan alkalmazza a pikleri gondolatokat. Milyen sérülések esetén hagyhatja, hogy ha nagyon lassan is, de a gyermek a saját lehetőségeinek megfelelő ütemben fejlődjön, és milyen helyzetekben van szükség konkrét segítségre, terápiás beavatkozásra. A másik nagyon érdekes német nyelvű előadást Christine Reiner tartotta Ausztriából, „Tapasztalataim a bölcsődei kisgyermek nevelők támogatásában" címmel. Videó felvételekkel illusztrálta, hogy hogyan zajlott egy pelenka csere, és öltöztetés mielőtt ő foglalkozott a gondozónővel, és hogyan zajlott az ő segítsége után. Látványos volt a különbség. A magyar nyelvű előadások közül elsőnek Gyöngy Kinga pszichológus doktorandusz beszélt az „Alkotás, mint játék" címmel a bölcsődei művészeti nevelés előzményeiről és jelen gyakorlatáról, lehetőségeiről. Többféle technika lehetőségét vázolta fel, hangsúlyozta az alkotó játék fontosságát, előadásának egyik legfontosabb gondolata talán az volt, hogy a gyerekek alkotó tevékenysége során a folyamat mindig fontosabb, mint maga az eredmény. Libertiny Zsuzsa a budapesti Pikler bölcsődéből a bölcsőde és a szülők kapcsolatáról beszélt. Kérdőívek és személyes interjúk által szerzett információkat arról, hogy mit jelent a szülők számára a Pikler bölcsőde. A válaszokat témák szerint csoportosította, sajnos nem jutott minden téma elemzésére elég idő. Sok lényeges véleményt tudhattunk meg így is, a szülők nagy bizalommal, jó szívvel hagyják a bölcsiben reggelente a gyerekeket, úgy látják, hogy önállóbbak, magabiztosabbak, amióta bölcsibe járnak, jó mintákat kapnak a konfliktusok kezelésére, sokat tanulnak a gondozónőktl, nyugalmat, türelmet, partneri bánásmódot, olyan szemléletet, amivel korábban nem találkoztak.

Kerekasztal beszélgetés volt az utolsó programja a szakmai fórumnak, kérdéseket lehetett feltenni az előadóknak. Annak ellenére, hogy szinte teljes volt a létszám még szombat délután is a teremben, kevés kérdés hangzott el, ez főként a hallgatóság fáradtságának tudható be.
Végül Tardos Anna az összes előadót a színpadra kérte, ahol virággal és apró ajándékkal köszöntötték őket, a résztvevők pedig hosszan tartó tapssal köszönték meg a rendkívül tartalmas másfél napot.

A fórum közben kiosztott „elégedettségi kérdőívek" visszaigazolták a szubjektív benyomásokat, mind a magyar, mind a német résztvevők túlnyomó többsége (87 magyar válaszadóból 70-en, 27 német válaszadóból 24-en!) szakmailag nagyon érdekesnek tartotta a fórumot. A magyar résztvevők Gyöngy Kinga, Monika Ali, Libertiny Zsuzsa és Kelemen Jutka előadását tartották a legérdekesebbnek, a német résztvevőknek Monika Ali, Kelemen Jutka és Christine Reiner előadása tetszett a legjobban.

A szünetekben a finom sütemények eszegetése közben élénk beszélgetések zajlottak, régi és új munkatársak találtak egymásra vidékről, Pestről egyaránt. Általános vélemény volt, hogy nagy szükség lenne a jövőben is hasonló szakmai fórumok megrendezésére.

Sokan, sokféleképpen, sokat tettek azért, hogy ez a két nap ilyen emlékezetesre, jól sikerüljön!
Valamennyiüknek köszönettel tartozunk mind az előzetes szervezésért mind a lebonyolításért!